Mire vágyik az erős nő?
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi is kell a férfiaknak és mire van szükségük a nőknek? Mennyire kell egy nőnek erősnek és önállónak lennie? Hol jelenik meg manapság a különbség férfi és női „elvárások” között? Hol van az egyensúly? Mikor lesz terhes a dolog az egyik, vagy a másik számára?
Nézzünk egy manapság már sajnos nem kiemelkedő példát. Van egy határozott és okos nő, aki az évek során azt tapasztalja, hogy egyedül kell fenntartania magát, egyedül kell ellátnia a házimunkát, főz, mos, takarít, vasal, elvégzi a kerti munkát, keményen dolgozik a helytállásért, emellett igyekszik csinos lenni, vagány és vicces, fitt, sportol és még sorolhatnám… Azt tapasztalja, hogy nem úgy számíthat párjára, ahogy arra szüksége lenne, vagy ami boldogsággal töltené el. A szerepek nincsenek kiegyenlítve, ezért nincs más választása, megerősödik. Ez olyan szintet ölt, hogy a férfiak nem látják benne a törékeny nőt. Mi következik ebből? A férfiak nagy többsége túl nagy falatnak tartják és ezért nem mernek a közelébe kerülni. Újfent azt tapasztalja az erős nő, hogy nem számíthat másra, csak magára, így tovább keményíti és erősíti magát. Ezek a nők férfiasak, vagy csak annak tűnnek?
Beszélgetéseim során azt tapasztalom, hogy az erős nők a párkapcsolatában szeretnének törékenyek lenni, vagy már az is elég lenne számukra, ha nem kellene erősnek mutatkozniuk. Szeretnék, ha a férfira támaszkodhatnának, hiszen elvileg ők képviselik a stabilitást. Ekkor könnyebben megnyílnak, és könnyebben tudják megmutatni lágy oldalukat, hiszen nem kell törtetni előre, hogy bebizonyítsanak valamit.
Ez egy körforgás, ugyanis ez hat a férfira is, ugyan úgy, mint a fentebb említett jelenség a nőkre. Párkapcsolat tekintetében azért kockázatos ez a helyzet, mert egyik fél sem mer nyitni a másik felé, nehogy sérüljön. A férfi, nem mert dominánsabb lenni, mert retteg attól, hogy ebből konfliktus születik és az erős nő ebben otthonosabban mozog, így inkább visszavonulót fúj, a nyugalom érdekébe. Ebből a helyzetből csak akkor van kiút, ha az egyik fél kilép a megszokott sémából és lehetőséget, teret enged a változásnak. Erre szoktam azt a hasonlatot mondani, hogy „nem teszem be a kezem a szkanderbe.”
Fontos, hogy tudassunk a másikkal azt, hogy a párkapcsolatban nem kell erősnek lennünk, és nem kell egyik félnek sem dominálnia a másik felett. Mivel azt tanultuk és többnyire azt látjuk a világban, a szüleinktől, hogy valamelyik fél dominánsabb, így ebben mozgunk otthonosan, mivel ezt ismerjük, még akkor is, ha ez nem jó. Csináljuk, mert csak ezt ismerjük, és ez biztonságos talaj. Jobban tennénk, ha arra fókuszálnánk, hogy hogyan szeressük úgy a másikat, ahogy az számára megfelelő. Mind az erős nőnél, mind az erős férfinál… Figyeljünk magunkra és ismerjük fel mire is van valójában szükségünk, és ha ezzel meg vagyunk, akkor ezt kommunikáljuk partnerünk felé, hogy ő is részese lehessen boldogabb életünknek.
Fontos, hogy elkezdjünk felhagyni eddigi szokásainkkal és megtenni az első lépést még ma a boldogabb életért! Ha úgy érzed, nem tudsz megbirkózni a jelenlegi élethelyzeteddel, fordulj hozzám bizalommal a kapcsolat menüpontban található elérhetőségek egyikén.
Ha tetszett a cikk és érdekesnek találtad, oszd meg ismerőseiddel is! Ha felmerült bármilyen kérdésed a témával kapcsolatban, írj nekem egy üzenetet az info@yellowpillowcoaching.hu email címre, és néhány napon belül válaszolok.